Fehér zaj az alváshoz: trend vagy tudomány?

Szigorúan véve-akadémiai kontextusban-a fehér zaj olyan hangra utal, amelyben a frekvenciakomponensek teljesítménye egyenletesen oszlik el a teljes hallható tartományban (0–20 kHz).

 

A mindennapi életben a fehér zajra példaként említhető a statikus sziszegés, amely akkor hallható, amikor a televízió elveszíti a jelét, vagy az óceán hullámainak a szikláknak ütköző hangja.

 

Ezen túlmenően számos más „színes” zaj is létezik, -például rózsaszín zaj és barna zaj-, amelyek elnevezése elsősorban a frekvenciaspektrumuk eltérő jellemzői alapján történik.

 

A rózsaszín zaj energiaeloszlása ​​az alacsony{0}}--közepes frekvenciatartományba koncentrálódik; példák közé tartozik a járdára hulló esőcseppek hangja vagy a levelek között suhogó enyhe szellő.

 

A barna zaj még mélyebb és erősebb, mint a rózsaszín zaj, olyan hangokat idézve elő, mint a ruhaszárító zümmögése vagy az óceán árapályának mély zúgása.